Bükk fa

A közönséges bükk (Fagus sylvatica) 40 m-ig megnövő, egyenes, hengeres törzsű fa. Kérge vékony, sima, világos- vagy sötétszürke.

A bükk eredete, leírása

A bükk hazája Európa. A magyar hegységek egyik legjobban ismert fafaja, ami elsősorban gyakori előfordulására utal. Hazánkban a bükk főleg a Göcsejben, a Bakonyban, a Pilisben, a Börzsönyben, a Mátrában és a Bükk hegységben található.
Különösen érzékeny a kései fagyokra, a viharos szelekre és a hosszan tartó száraz melegre. Tápanyagban gazdag, közepesen kötött, üde talajt kíván. Általában 80—100 évig tartjuk fenn. 200 évnél tovább ritkán él.

Az egyenes szálú, nagy átmérőjű bükk rönkökből sokféle félkészterméket lehet előálítani. Sokféleképpen hasznosítható, jól alakítható keményfa. Kiváló hámozási rönk, asztalosáruk, mezőgazdasági és háztartási eszközök készülnek belőle, jó bútorfa, kiváló bognárfa és tűzifa. Kevesen tudják hogy a bükk papír, farost és faszén gyártására is kiválóan alkalmas. Magas hőmérsékleten ég, a régi fazekasság kedvenc tüzelőanyaga volt. A bükk minden szerszámmal jól megmunkálható, késeléssel, hámozással akár furnér is készíthető belőle. Gőzöléssel jól hajlítható, a hajlított bútorok gyártásának legfontosabb alapanyaga. Gőzölés nélkül vetemedésre hajlamos. Nem időjárásálló, külső térben gombák és rovarok is károsíthatják. A bükk rajzolata jellegtelen, ezért gyakran pácolással, színezéssel, festéssel felületkezelik.

A bükk mint bútorfa

A bükk egy keményfa, de keménysége alatta marad a tölgyének, faanyagának esztétikája azonban finomabb annál. Gyorsan szárad, de vetemedik, ezért szárítása, kezelése körültekintést igényel. Fény- és hőállósága kiváló. Egy nagyságrenddel kevesebb bútor készül belőle, mint a tölgyből.