Mert adni jó...

Egy kedves ismerősöm szólt, hogy a szegedi Gyermekklinika koraszülött apróságainak gyűjtést szerveznek. Elhatároztam, hogy én is szeretnék részt venni ebben a tiszteletre méltó és becsülendő "munkában".

Az oldalon (ahol információkat lehet beszerezni a gyűjtéssel kapcsolatban) rengeteg anyuka, nagymama, NŐ csatlakozott a nemes feladathoz, és ragadott kötőtűt, horgolótűt és egyéb munkaeszközt. Hatalmas lelkesedéssel látott neki a kissapkák, kiskesztyűk és takarók gyártásának. Én kötni és horgolni sajnos nemtudok (de ahogy láttam a szebbnél szebb ruhácskákat, MEG KELL TANULNOM), viszont varrni tudok, ezért én kistakarókat készítettem a csöppségeknek. Szívem-lelkem benne volt és borzasztóan jó érzéssel töltött el, hogy az én kistakaróm fogja melengetni egy csöppség apró kis testét.

Vannak pillanatok az életben, amikor egy gesztussal, egy apró segítséggel sokkal többet segítünk, mint pénzzel. Nekem melegséggel tölti el a szívemet, hogy segíthettem és még fogok is segíteni. Végezetül egy apró kis idézettel köszönnék el:

"Óriásként, felhők

közül félszegen,

hajlok rád köszöntőn, 

köszöntlek e földön

pici idegen."

Szép napot Nektek!

Vivien