Álomelméletek

Freud (1900) különbséget tesz az álmok látens és manifeszt tartalma között. Szerinte az álmaink a vágyainkat jelenítik meg.

Nyílt álomtartalom

1900-ban jelent meg Sigmund Freud híres, Álomfejtés című könyve, amely elsőként próbálta az álmokat tudományosan komolyan véve szakítani a korábbi hagyománnyal, ami az álmokban rejtett szellemi erők, isteni és démoni hatalmak megnyilatkozását látta. Noha maga Freud is sokat tanult régi álmoskönyvekből, ám ezeknek főleg szimbolikus tartalma érdekelte, nem pedig természetfeletti vonatkozásai. Freud korai analitikus tevékenysége során ráébredt, hogy tudatéletünkben döntő jelentőségük van mindazon pszichés aktivitásoknak is, melyek nem illeszthetők be minden további nélkül az emberről, mint ésszel bíró és önnön cselekedeteit mindenkor uraló, alkotott képbe. Az álom jelensége megtöri ezt a hitet, és olyan dimenziók tárulnak fel elemzése nyomán, melyek egy sokkal differenciáltabb, és korántsem annyira tudatos és ellenőrizhető lelkiségre engednek következtetni. Freud azt állította, hogy az álmok a vágyteljesítés lelki szükségletének szolgálatában állnak. Ezen ő azt értette, hogy az álmok az egyén ama elfogadhatatlan vágyait és szükségleteit fejezik ki, amelyek elfojtás révén kikerültek a tudatából. Azaz álmaink olyan lelki képzeteket dolgoznak fel, melyeket vagy elnyomunk magunkban, vagy pedig nem is lépték át soha a tudatosság küszöbét, s mintegy kerülő úton, az álmokban jelentkeznek be a tudatosság szintjére. Az álmokból azonban úgy, ahogyan megjelennek, ritkán következtethetünk magára az elfojtott vágyra. Az az álom, amire ébredés után többnyire emlékezünk, a manifeszt (nyílt) álomtartalom, ami események kusza szövedéke, egymáshoz lazán vagy éppen meghökkentően kapcsolódó személyekkel és cselekedetekkel

Rejtett álomtartalom

A manifeszt álomtartalom azonban csak nagyon elemi szinten képes vágyainkat megjeleníteni. Ha például szomjasan feküdtünk le aludni, és álmunkban egy forrásra bukkantunk a sivatag közepén, akkor elég egyértelmű, milyen törekvések mozgatták a lelki apparátust. Vágyaink azonban sokkal bonyolultabbak, és sokkal többször szegülnek szembe a társadalmi konvenciókkal és egyáltalán saját magunkról alkotott jóhiszemű képünkkel, mint azt bevallani kellemes. Ezért az álom is többször folyamodik szimbólumokhoz, rejtetten, utalások kusza szövedékében fejezve ki valamilyen bevallani kellemetlen álomtartalmat. Az álomnak az a szimbolikus formája a látens (rejtett) álomtartalom. Freud a cenzor metaforáját használja annak leírására, hogyan alakulnak át látens álomtartalmak nyílt álomtartalmakká – vagyis a tényleges álommá. Ez a cenzor mintegy megóv minket attól, hogy nyíltan szembesüljünk elfojtott és ezért be nem vallott vágyainkkal, ezzel elkerülve azt a bűntudatot és szorongást, amelyet az ezekkel való tényleges szembesülés jelentene. A nyílt álomtartalom szimbolizálását, látens álomtartalommá való alakítását az álommunka végzi el: sűrítéssel, eltolással és egyáltalán a tudattalan, rejtett tartalmak olyan kódolásával, melyek kevésbé fenyegetőek a tudat számára, mint saját elfojtott vágyai. A rejtett álomtartalomra pszichoanalitikus módszerekkel következtethetünk: követnünk kell és dekódolnunk a nyílt álomtartalomban lejátszódó események illogikus és szürreális útját, hogy ezáltal fel tudjuk tárni a lélek legmélyén szunnyadó elfojtott vágyak nagyon is logikus láncolatát.

Freud álomelméletének fő elemei: