Atka

Az atkák kozmopoliták!

Bárhol megélnek, így az emberi környezetet is kedvelik. Nincs olyan lakás, ahol ne fordulnának elő. Igen ellenálló faj, mely az irtásuknál okoz gondot. Szokásos vegyszeres takarítás sem zavarja őket, jelentős számcsökkenés nem érhető el vele.

A lakáson belül is van az atkáknak kedvenc helyük, ahol nagyobb számban fordulnak elő. Ezek a tárgyak az ágy matracai, párnák, gyermekek plüss állatkái, kárpitozott bútorok, padlószőnyegek, drapériák, függönyök. A porban élnek, az emberről, állatról lehullott elszarusodott hám a táplálékuk (korpa). A gyomrukban lévő gombákkal élnek szimbiózisban. A gomba irtásával számuk csökkenthető, ezért hatásos lehet az ecetes vizes takarítás.

A meleg, párás környezetet kedvelik!

A 23-25 °C, 70-80 % páratartalom ideális szaporodásukhoz. A párásítás így nem javasolt atka allergiás beteg szobájában. 1000 méter magason már nem fordulnak elő. A fagyban és a tűző napon 1 óra alatt elpusztulnak. 60 °C fokon történő mosástól is elpusztulnak.
 

Mi okozza az allergiás tüneteket?

Igazi allergén az atka fehérje tartalmú váladéka, ürüléke. Éppen ezért nem elég az atka irtása, hanem az ürülékével együtt kell eltávolítani a környezetűnkből. A por takarításkor történő felverése okozza a legtöbb allergiás tünetet.

Az atka kampós lábaival a porszemcsékbe kapaszkodik, és nagy utat tud megtenni segítségükkel. Az allergia tüneteinek kialakulásához több mint 100 atka jelenléte szükséges a házi por egy grammjában. Egy lakáson belül jelenlétük milliós nagyságrendű lehet. Az porallergiás tünetekért is ezek tehetők felelőssé!

A bőrevő atkákkal találkozunk leggyakrabban!

Az atkák szabad szemmel nem látható apró rovarok. 100-500 mikron nagyságú, pókszabású állatkák (Acariformes). A fejtorból álló törzsükből a fej elülső része különült el. Szúró-szívó szájszervük van. A kifejlett egyedek nyolclábúak. Ezek végén karmok, ill. tapadókorongok vannak, a vízi életet folytatóknál úszó serték is előfordulnak.

Sok faj csak a bőrén lélegzik. Akadnak köztük elevenszülők, de leggyakrabban a megtermékenyített petéből (tojásból) hatlábú lárvák kelnek ki, majd ezekből lesznek a nyolclábú még ivar éretlen nimfák. A nimfák is több fejlődési szakaszon mennek keresztül. Kb. 300 órát élnek és 50 utódot hoznak világra.

Szaporodási ciklusuk főleg ősszel a legaktívabb, télen számuk csökken. Különféle növényi és állati agyagok nedveinek kiszívásával táplálkoznak. Rengeteg fajuk él a földben, vízben, levegőben, de vannak élősködők, sőt ragadozók is. A leggyakoribbak a földben élő fajai, melyeknek jelentős szerepük lehet a talaj formálásában (páncélos atkák- Oribatei). Számuk 1 m² területű földön több ezer is lehet. Számos fajtájuk közül a bőrevő atkák (Dermatophagoides pteronyssinus és farinae) a leggyakoribbak az ember környezetében